AngolA hinduk mérhetetlenül gazdag, dzsungelszerűen burjánzó mítoszából a Shiva hagyományt Terebess Ázsia lexikonjának címszava alapján ismertetjük. A nagyszámú szimbolikus történés megértése tanulmányozást és elmélyedést igényel.
A Shivarathri szerencsés napját a fogyó Hold tizennegyedik éjszakáján ünneplik. A Hold az emberi elme Istensége, melynek tizenhat fázisa van. Ezen az éjszakán tizenöt aspektusa hiányzik, így az elme nyugtalan behatását elkerülve, lehetőség nyílik a mentális képességek uralására. Ezen a napon Shiva, a Legfelsőbb Bölcsesség Ura a lelki útkeresők javára Lingam alakot ölt. A Margshirsh havában egész éjen át tartó bhajan énekléssel (Akhand Bhajan)
Shiva Ratri az Úr Shiva megjelenési napja Phálguna (február-március) hónapban.
Shiva éjszakája
Phálguna hónap (február–március) sötét felének tizennegyedik napjára esik a shivarátri (Shiva éjszakája). Az ünnep eredetére vonatkozóan sokféle legenda kering. Az egyik történet arról szól, hogy Shiva lingam (férfi nemiszerv) alakjában született meg, és a mellette álló Visnut és Brahmát kényszerítette, hogy ismerjék el elsőbbségét, röviden ez volna Shiva születésnapja. Egy másik mítosz arról számol be, hogy Shiva ezen a napon itta meg a tejóceán köpülése során a Vászuki nevű kígyó által kiköpött mérget, amely az egész világot elpusztította volna. Végül ismeretes egy történet, amely egy vadászról szól, aki éjszakára az erdőben rekedt, és a vadállatok elől egy bilvafára mászott, és ott maradt reggelig. A fa alatt egy lingam volt. Amint a lombok között fészkelődött, önkéntelenül is letépett néhány levelet, és ezek a lingamra hullottak. A vadász vizesedényéből, amely agy ágon lógott, vízcseppek estek a lingamra. Így az ember tudatán kívül Shivát imádta, halála után elérte a megváltást, és az ünnep ennek az esetnek az emlékezetére alakult volna ki. A mítoszok többségében a lingamtisztelet látszik közösnek, és az ünnep ma ismeretes szertartásai is ezt hangsúlyozzák. Sivát a dzsjótir-lingam (fény linga) formájában, templomaiban imádják ezen az éjszakán. Ennek a lényege az, hogy a lingamot különböző anyagokból készült kenőccsel vagy folyadékkal kenik meg, és közben az isten nevét említik fennhangon. Mahárástrában vagy Gudzsarátban az ünnep reggelén kenderlevelekből, mandulából, rózsalevelekből, borsból és mákból bódító folyadékot főznek, és ezt öntik a lingamra amellett, hogy bilvaleveleket szórnak rá. A dél-indiai Rámésvaramban, ahol az ünnep tizenkét napig tart, az éjszakán minden három órában tejjel, aludttejjel, vajjal és mézzel kenik meg a lingamot. Benáreszben, Shiva városában az éjszaka meghatározott pillanata a legszentebb, amikor Shiva és Párvati násza beteljesül, ahogyan az egy esküvői szertartáson szokásos. Ilyenkor a szent Gangá vizével öntözik meg a lingamot. Ez utóbbi kultusz kifejezetten az ünnep-termékenységi rítusnak fogható fel, és ezt a művelt hinduk Benáreszben így is értelmezik. Az egész ünnepre a mély áhítat nyomja rá bélyegét, hiányzik az ünnepi vidámság, de mindez semmit sem von le jelentőségéből és tekintélyéből.
Shiva
Visnu, Brahmá és Shiva együtt alkotják a hindu háromságot. Shiva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Shiva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója.
A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli.
Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.
E harmadik szem keletkezésének története szerint egyszer Umá, a hitvese játékosan Shiva két szeme elé tartotta a kezét. Azon nyomban sötétség borult az egész univerzumra, és még a Napot vagy a Holdat sem lehetett látni. Shiva ekkor megnyilvánította e harmadik szemet, hogy a fény visszatérhessen az univerzumba. Később ezt a harmadik szemét, melyet az emberiség iránti végtelen kegyéből egyébként csuk-va tartott, csak azért nyitotta ki, hogy elégesse vele Kámadévát, a kéj urát.
Egyik szeme olyan, mint a Nap, a másik mint a Hold, harmadik szeme pedig a tűzhöz hasonlatos. Ez a szeme, ahogy már fentebb utaltunk rá, lángot kilövelve képes bármilyen hatalmas élőlényt elpusztítani.
Bár ő az anyagi világ ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi szennyeződéstől. Nem áll kapcsolatban senkivel, és nincsen senki, aki az ellensége lenne.
Ikonográfikusan Shivát ábrázolhatják kettő, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is. A kezeiben tartott különböző tárgyak a következők: háromágú szigony (triszúla), harci korong (csakra), harci bárd (parasu), homokóra alakú dob (damaru), imafüzér (aksamálá), szarvas (mriga), hurok (pása), bot (danda), íj (pináka vagy adzsavaga), varázspálca (khatvánga), lándzsa (pasupata), lótusz (padma), koponyából készült ivóedény (kapála), tükör (darpana), kard (khadga) és így tovább.
Hosszú, befont hajából álló koronáját a félhold díszíti, s hajfürtjei közül a Gangá folyó árja zuhog alá. Ruhaként egy tigrisbőrt és egy elefántbőrt visel. Egész testén kígyók találhatók, melyek a nyakláncát, az övét, a szentelt zsinórját és a karpereceit képezik. Nyaka körül egy koponyákból álló füzért hord. Meditációja során tigrisbőrön ül, és soha nem fogad el semmilyen fényűző ruhát, füzért, ékszert vagy illatszert.
Az Úr Shiva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Shiva, torkában tartva az óceánnyi mérget, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, “kéktorkúnak” is nevezik.
Sivát háromágú szigonyával díszített templomaiban leginkább lingaként vagy fallosz-szimbólum formájában imádják. E linga-forma Shiva ősnemző szerepét hangsúlyozva képviseli őt. Ősnemzőként ő mozdította ki egyensúlyából az anyagi energiát, rábírva azt a teremtés folyamatában való részvételre.
Gangadharának is nevezik, vagyis annak, aki a Ganga (Gangesz) folyó súlyát tartja. Amikor a Gangesz a mennyei régiókból alászállt a Földre, először Shiva fejére hullott. Keresztülfolyva hajcsimbókjain sok kis patakká vált, amelyek végül Haridvárnál egyesülve létrehozzák a Gangeszt.
Natarádzsaként, a kozmikus táncosként is ismerik, akinek híres tánca, a “tándava” képes atomjaira oszlatni az anyagi világot. Nevezik őt Rudrának (üvöltő), Mahadévának (nagy úr), Sankarának (jótevő), Trilocsannak (háromszemű), Pasupatinak (a vadállatok ura), valamint egyik elborzasztó formáját Bhairavának. Asutosának is hívják, vagyis olyan személynek, akit könnyen elégedetté lehet tenni, Bhútanátha néven pedig a közönséges emberek uraként utalnak rá. Az őt imádók főleg azért ragaszkodnak hozzá, mert nagylelkű ajándékokat tud adni anélkül, hogy megfontolná az ajándékok későbbi hatásait. Daksinamúrtiként (meditáló bölcsként), Kaljana-szundaraként (Párvatí férjeként), Mahésvaraként (a tudás uraként) és Tripurantakaként (Tripura démon elpusztítójaként) is imádják őt. Mahadévának, “nagy úrnak” azért nevezik, mert ő a leghatalmasabb félisten, akivel az anyagi világban senki sem lehet egyenlő.
Hitvese Párvatí, az anyagi energiát irányító félistennő. Különböző formáiban Kálíként, Durgáként, Umáként stb. is ismerik.
Tekintsünk át most néhány történetet Siváról, amelyekről a védikus irodalom tesz említést.
(1) Amikor a mennyei folyó, a Gangesz alászállt erre a földre, büszkeségből erőteljesen zuhant Shiva fejére, aki azonban fogva tartotta őt a fején. Csak azután engedte továbbfolyni, hogy Bhagíratha király (aki felelős volt azért, hogy e folyót a földre hozza) sokáig imádkozott és könyörgött hozzá, a Gangesz pedig illő módon bocsánatot kért.
(2) Amikor a tejóceánt, vagy másik nevén a ksíramudrát köpülték, az egyik dolog, ami kiemelkedett belőle, a hűs félhold volt. Shiva megragadta azt, és diadémként a fejére helyezte. Amikor a háláhala nevű halálos méreg is létrejött, s perzselő hevével és lángnyelveivel elkezdte pusztítani a három világot, Shiva összegyűjtötte azt a tenyerébe, s megitta, hogy megmentse a világot. Párvatí, aki rendkívüli módon aggódni kezdett hitvese biztonságáért, összeszorította férje torkát, hogy a méreg ne mehessen le a gyomrába. A méreg így a torkán maradt, kékes színt kölcsönözve annak.
(3) Dáruka erdejének bölcsei, akiket nagyon bosszanott, hogy feleségeik vonzódtak Shiva szépségéhez, megpróbálták varázslatok útján megölni őt. Áldozatukból egy tigris, egy szarvas és egy vörösen izzó vasdarab született. Shiva a tigrist megölte, a szarvast a bal kezével elkapta (amelyet dicsősége jeleként azóta is a kezében tart), a vasdarabot pedig fegyverei egyikévé tette.
(4) Más történetek arról szólnak, hogyan tette tönkre Daksa áldozatát azzal, hogy levágta a fejét tiszteletlensége miatt, hogyan rombolta le a Tripurászura démon által épített öt várost, hogyan pusztította el Gadzsászurát, az elefántdémont, és viselte magán bőrét, hogyan ajándékozta meg Ardzsunát a Pásupata-asztra nevű fegyverrel, s hogyan vált Ardhanárísvarává, hogy szétoszlassa Bhringi nevű híve tudatlanságát.
Shiva különböző formái
Sivát sok más aspektusban is ábrázolják, illetve imádják. Ezeket általában kilenc kategóriába sorolják.
Az első csoportba Shiva békés és kegyes formái tartoznak, akik például az áldásukat adták Csandésának, Nandísvarának vagy Rávanának. Rávana, a démon, aki elrabolta Rámacsandra feleségét, Szítát, Shiva kegyéből lett olyan hatalmas, hogy még a félisteneket is rettegésben tartotta.
A következő, második csoportba Shiva összes szörnyűséges (ugra) aspektusa tartozik.
Bhairava Shivának az a formája, aki levágta Brahmá ötödik fejét, amiért az becsmérelte őt, s akinek tizenkét éven át koldusként kellett bolyongania, hogy megszabaduljon e bűnétől. Gadzsászuravadha-múrti formájában megölte Níla démont, aki egy elefánt formáját vette fel. Kálári-múrti alakjában legyőzte Yamát, a halál istenét, aki el akarta venni Márkandéjának, Shiva nagy hívének az életét. Kámántaka-múrti formájában elpusztította a szerelem és a kéj istenét a harmadik szeméből kibocsátott tűz segítségével.
A tánc királya
Shiva a tánc nagymestere. A táncról szóló írásokban ismertetett 108 táncolási mód mind tőle származik. Azt mondják róla, hogy minden este táncol azért, hogy enyhítse a teremtmények szenvedéseit, és hogy szórakoztassa az isteneket, akik Kajlászán gyűlnek össze.
Körülbelül kilenc táncos formája van, melyek közül Natarádzsa – a tánc királya – a leginkább ismert. Natarádzsának négy karja és két lába van, s táncoló pozícióban áll. Felső jobb kezében a damaru nevű dob található, a balban pedig a tűz, ami a végső pusztítást jelképezi. Alsó jobb kezét védelmet adó helyzetben tartja, az alsó bal kéz pedig a felemelt bal lábra mutat. Jobb lába az Apaszmara nevű démonon nyugszik, akiről azt mondják, hogy a tudatlanságot vagy a hamis egót képviseli, amely elfeledteti az élőlényekkel, hogy kik is valójában. Natarádzsa az, aki elpusztítja a hamis önérzetet, büszkeséget.
E forma története szerint Shiva egyszer elment az erdőbe, hogy legyőzzön tízezer szentet, akik ellene fordultak. A szentek feldühödve egy tigrist küldtek rá, hogy az megölje Shivát. Ő azonban elpusztította a tigrist, s a bőrét köpönyegnek használta. Később egy mérges kígyót küldtek reá, Shiva azonban azt is megfékezte, s füzérként a saját nyakába helyezte. Ezután egy buzogánnyal felfegyverzett fekete törpét (Apaszmara) küldtek, hogy megölje őt. Shiva ekkor járta el csodálatos táncát a törpe hátán. E cselekedete olyannyira lenyűgözte a bölcseket, hogy végül mesterükként fogadták el őt.
Natarádzsáról egy másik történet a következőképpen mesél: Egyszer az Úr Shiva ellátogatott a Tillai erdőbe (amely most Tamil Naduban, Csidambaram városában található), hogy két hívét, Patandzsalit és Vjagrapádát megörvendeztesse táncával.
Ennek az erdőnek a védelmező istennője Kálí volt, akinek nem volt ínyére, hogy Shiva meglátogatta az erdőt. Kálí, hogy megleckéztesse Sivát, egy táncversenyre hívta ki őt, s a vesztesnek el kellett hagynia a Tillai rengeteget. A verseny bírája az Úr Visnu volt. A tánc közben Kálí istennő hamarosan megértette, hogy nem versenyezhet Sivával, így aztán elhagyta az erdőt.
A tanító
Shiva legalább olyan nagy mestere a jógának és a lelki tudományoknak, mint a zenének, a táncnak és más művészeteknek. Negyedik formájában univerzális tanítóként Daksinámúrtinak nevezik, mivel arccal dél (daksiná=dél) felé ült, amikor a bölcseket tanította a Himalája egyik félreeső pontján. Három szeme és négy karja van, s egyik lábával Apaszmara démont tapossa. Két karja (az elülső jobb, illetve bal) tudást adó, illetve áldást osztó helyzetben van. Hátsó kezeiben imafüzért, kígyót és tüzet tart. A tökéletes tanító példája, akit számos bölcs vesz körül, mohón hallgatva tőle az önvaló tudományát.
Lingodbhava, Bhiksátana, Haryardha, Ardhanárísvara
Shiva említett nyolc formája közül az utolsó négy aspektus a következő. Lingodbhavaként a Shiva-linga szívében megnyilvánulva jelenik meg. Biksátanaként koponyából készült edényével koldul. Haryardhát, akit Hari-harának és Sankaranárájanának is neveznek, Shiva és Visnu kombinált formája. Jobb oldala Shiva, a bal pedig Visnu maga. Az Ardhanárísvara (félig férfi, félig nő) forma bal oldalát Párvatí képezi.
