A Forráshoz való utazás láthatatlan belső tered különböző világain á tvezet. A durva anyagi megnyilvánulás a vibrációk legalacsonyabb szintje. A csakrák összekötik ezeket az Univerzum különböző energiaszintjeivel, mely szinteket l o k á k- nak nevezzük. A Forrás minden megnyilvánult forma végső állomása. Tiszta, makulátlan, időn túl létező.
Amikor egy Nagy Bumm létrejön, akkor az Univerzum látható formában megnyilvánul. Ezt megelőzően egy nem látható, finom formában létezett, láthatatlan, finom lényekkel. A finom, láthatatlan minőségű lények léteznek és befolyásolják életünket.
Amikor az Univerzum keletkezett, elindult a mi időfolyamunk. Amikor a fizikai világ befejeződik, a finom világban még mindig létezni fog az idő-minőség, de a finom világok idő-minősége különbözik a durva anyagi világ idő-minőségétől.
Vannak lények, akik azt várják, hogy visszatérjenek a fizikai világba és vannak lények, akik további evolúciójukra várnak különböző tudatszinteken és létezési síkokon.
A létezés legbelső magvában pedig nincs idő, az időtlen. Az Univerzum olyan, mint egy buborék, ami a végtelenből létrejön, létezik egy ideig, aztán elpukkan. A hely, ahonnan jön nem lesz kisebb. A buborék jött, létezett, elpukkadt. A hely ahonnan jött nem változott soha a buborék fennállása alatt. Buborékok folyamatosan jönnek és tűnnek el.
Valaki tegnap megkérdezte tőlem: a tökéletes miért lett tökéletlen? A válasz erre az, hogy a Forrás soha nem lett kisebb a teremtése által. Nem lett kevesebb. Hol van hát a tökéletlenség?
Van egy részünk, ami soha nem fog meghalni, ami túl van az időn. Választhatjátok egy aktivitásotokat és követhetitek, amíg eltűnik ott, ahol a végtelen hatalom árad. Aktivitásotok olyan térhez jut, és ott fejeződik be, aminek nincsen vége.
English